A veszkényi szégyenteljes vereség után, hazai pályán próbálta csapatunk kiköszörülni a csorbát a tabellán csak 3 ponttal előttünk álló Osli csapata ellen; -mondanom sem kell, hogy hiányzott a győzelem, mint egy falat kenyér.
Hatalmas elánnal estünk neki ellenfelünknek a mérkőzés elején, és hamar, már a 7. percben megszereztük a vezetést a sokadik ígéretes helyzetünkből. Sánta fejelt középre egy labdát, amit Varga Zsolt külsővel, okosan Vörös elé csorgatott, aki a kapufát is segítségül hívva, valahogy a hálóba erőszakolta a játékszert. 1-0.
Nem kellett sokat várni a következő találatra, hiszen a 13. percben máris kétgólos volt az előnyünk. Varga Zsolt ballal, félmagasan középre csavart a jobb szélről, majd Pölöskei megelőzte védőjét és finom mozdulattal a rövid alsóba belsőzött. 2-0.
Sorra dolgoztuk ki a lehetőségeket, a vendégek mintha a pályán se lettek volna, és a 36. percben újabb gólt szereztünk. Megint Varga Zsolt adott középre a jobb szélről, de ezúttal a gyengébbik, jobb lábával, ami a beadás minőségén nem látszott, majd a berobbanó Pölöskei pár lépésről, kapásból a léc alá lőtt. 3-0.
Háromgólos előnyt szerzett tehát csapatunk az első játékrészben, ami hízelgő a vendégekre nézve, ugyanis a játék képe alapján még több volt a két gárda közti különbség.
Nagy meglepetésre a második félidőben csak 10 percig tartott az ágfalviak korábbi lendülete, ekkor egy hatalmas védelmi hibát követően szépített az Osli, és vérszemet kaptak a folytatásra. Egy ártalmatlannak tűnő felívelést, két egymásra váró védő is elvétett, a szemfüles csatár pedig köszönte szépen és begyalogolt vele a kapuba. 3-1.
Szemlátomást megváltozott a játék képe, és egyre jobban érződött a két csapat közti erőnléti különbség, ami természetesen nem a mi helyzetünket erősítette.
A 66. percben még közelebb jöttek a vendégek, sajnos megint egy elkerülhető találat formájában. Az elég rossz napot kifogó középhátvédünk újra elvétett egy felívelést, bár ez még nem vezetett volna közvetlenül gólhoz, de az osli csatár a jobb szélről, dropból, nagyjából 30-35 méterről élete gólját rúgta a kissé kint álló kapusunk felett. 3-2.
A mieink talán ekkor eszméltek, ráébredtek, hogy ha nyerni akarnak, akkor nem elég egy félidőn át focizni, de nem igazán tudtak újra felpörögni és már csak a védekezésre voltak képesek koncentrálni.
Biztonságosabbá vált a hátsó alakzatunk, ám a 79. percben mégis kiegyenlítettek a vendégek. Legalább 35 méterről végeztek el szabadrúgást a kapuval szemből, és nem túl erős, de annál pontosabb lövést eresztettek meg belsővel a jobb felső sarokba, amit kapusunk csak a gólvonalra fagyva szemlélt. Vita alakult ki, hogy kapushiba volt-e vagy sem, és nem is jutott végül döntésre a dolog, de véleményem szerint, hiába volt mértani pontos a lövés, ilyen távolságból nem lehet belsővel gólt rúgni, hacsak a hálóőr nem a szemével próbál hárítani. 3-3.
A hátralévő szűk negyed órában mindkét együttes foganasította, hogy nem elégedik meg az egy ponttal, és minden maradék erejével a győzelemre tör. Kapufa az egyik oldalon, nagy helyzet a másikon és így tovább. Egészen a lefújásig percenként alakultak ki helyzetek itt-ott, de az eredmény, már nem változott.
Ellentétes félidőket láthatott a közönség, és nagyon látványos volt a mérkőzés, de valószínűnek tartom, hogy jobban örültek volna egy borzalmas játékkal kiharcolt győzelemnek. Tanulságos viszont, hogy hiába nagyobb esetleg a játéktudásunk egy-egy ellenfelünknél, ha ennyivel jobb az erőnlétük, akkor bármikor újra így járhatunk mint most, vagy akár még rosszabbul is. Egy megoldás kínálkozik csak: többet kéne edzésre járni!
Összeállítás:
Horváth F.
Rudolf I.(80.p.) - Wilfing T. - Rudolf B.- Farkas
Sánta Á. - Kulcsár - Polyák(59.p.) - Vörös(87.p.)
Pölöskei - Varga Zs.
Csere: Kári-Horváth(59.p.), Horváth Sz.(80.p.), Dallos T.(87.p.)
Gólszerző: Vörös (7.p.), Pölöskei (13.p., 36.p.); ill. Ács T.(56.p.), Forintos (66.p.), Németh K. (79.p.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
