21.p.: Egy formás labdafelhozatal alkalmával Halász Ernőhöz került a labda a bal szélen, rutinos játékosunk egy indulócsel után visszahúzta a labdát a jobb lábára, majd a 16-os sarkától átívelt a hosszúra, a beadás túl nagyra sikeredett, ám a tisztázni igyekvő védő egy szerencsétlen mozdulattal pont Bassi Hugó elé fejelte a labdát, aki köszönte szépen az ajándékot, és nagyjából 10 méterről, akrobatikus mozdulattal, félfordulatból a léc alá bombázott. 0-1.
36.p.:" A mérkőzés 36. percében, a vendégek 16 számú játékosa, Németh Lóránt(118946), szándékosan megrúgta ellenfelét, miközben a labda játékban volt, sérülést nem okozott, mire a hazaiak 12 számú játékosa, Hegedüs Ádám(146828), törlesztésből, szándékosan mellbelökte ellenfelét , sérülést nem okozott , ezért mindkét játékost piros kártyával kiállítottam."
Az első játékrészben még mindkét együttesnek akadt egy-egy hatalmas gólszerzési lehetősége, ám mégis maradt az egygólos vendég-vezetés. Előbb a hazaiak egy szöglet után fejelték a labdát a kapufára, ahonnan a gólvonalra pattant az, de végül sikerült tisztázni, majd Bassi szerezhetett volna könnyedén újabb gólt, de a Kulcsár tökéletes keresztpasszát követő, 5 méterről leadott lövését, amely előtt a labda felpattant a rossz talajon, a kapus hatalmas bravúrral kispárgázta a rövid alsó sarokból.
A második félidőben már az első perctől kezdve a kapunkhoz szorítottak minket a hazaiak, amely állapot csak szórványos kontratámadásaink alkalmával enyhült. Hősiesen védekeztünk, de látható volt, hogy ha sűrgősen nem változik meg valami gyökeresen, (amit mondjuk egy jól eltalált csere megoldhatott volna, ami érthetetlen módon váratott magára, főleg hogy már szinte mindenki teljesen elkészült az erejével, bár az eredmény végül az edzőt igazolta), akkor előbb vagy utóbb, de egyenlíteni fognak a kónyiak, amit az is alátámaszt, hogy ekkorra már a hálóőrünk helyett harmadszor is csak a kapufa tudott hárítani.
A mérkőzésnek azon periódusában jártunk ekkor már, amikor a hazaiaknak, már mindent be kellett vetniük az egyenlítés érdekében, így az amúgy logikusnál is többet kockáztattak, egyre kevesebben maradtak hátul, ami a villámgyors ellencsapások melegágya volt, hisz egy rossz helyen elkövetett labdavesztés akár végzetes is lehetett volna az Ágfalvától 75km-re fekvő település focistái számára. Majdnem meg is történt, amit az imént felvázoltam, jobb védőnk egy remek megelőző-szereléssel elcsente a labdát a hazaiaktól a félpályánk közepén, hárman-négyen is meglódultak közülünk a két hátul maradó védő irányába, tulajdonképpen ha a védőnknek sikerül a labdát átjuttatni a hosszún megiramódó játékostársnak, akkor le tudtuk volna zárni a meccset egy kontragóllal, de homokszem került a gépezetbe és visszájára sült el a dolog.
74.p.: A bekkünk súlypontáthelyezési kísérlete laposra és egyben rövidre, egyszóval gyatrára sikerült, a labdát visszaajándékozta a hazaiaknak, így négy mezőnyjátékosunk is a labda mögött maradt, ezáltal nem tudtak részt venni a védekezésben, és komoly létszámfölénybe kerültek a kónyiak, a jobb oldalon a védelmünk mögé is kerültek, középre lőttek az alapvonalró, a játékszer átszállt a kapusunk felett majd a hosszú kapufánál leeső labdát a védőnket megelőző Szarka Balázs centikről, estében a hálóba kotorta. 1-1.
80.p.: Újabban a tudósításaimban csak azokat a bekezdéseket indítom konkrét percmegnevezéssel, amelyek fontos, mérkőzésbefolyásoló tényeket közölnek, tehát csak a gólok és esetleg a kiállítások, de ezzel a "hagyománnyal" most szakítok, mert most egy konkrét cserét fogok kommentálni, mert véleményem szerint ekkor nyertük meg a meccset. Mint már pár sortöréssel korábban említettem én már jóval korábban meghúztam volna ezt, mert többen is voltak, akik teljesen elfáradtak és ilyen szituációban luxus a kispadon jegelni egy friss embert. Tehát a 80. percben a meccsen az egyik legtöbbet futó és ezáltal legjobban elfáradó Rákos Attila helyére Szakács érkezett, ami természetesen egy kisebb csapatátszervezéssel járt, hisz középpályás helyére védő állt a csapatba. Az eleddig bal hátvédként működő Horváth Szilárd fellépett a középpályára Rákos helyére, és az ő helyét pedig a cserejátékos Szakács foglalta el, ami meghatározta az összecsapás folytatását. Ez a váltás amúgy a védekezés megszilárdítása érdekében történt, hogy több esélyünk legyen a döntetlen állást megtartani a lefújásig, de valami egészen mást eredményezett.
Az egyenlítést követően a Kóny nem elégedett meg a döntetlennel, tovább támadott szinte ugyan azzal a kockázati faktorral, mint amikor még hátrányban voltak, ami a vesztüket okozta.
A cserét megelőzően, bár sokszor szereztünk labdát, azt a fáradt középpályásaink és csatáraink nem nagyon tudták megtartani, már nem volt erejük hozzá, így kontrákat sem tudtunk vezetni. Attól kezdve viszont, hogy Horváth Szilárd föllépett a középpályára ez egycsapásra megváltozott. Látszott rajta, hogy azon kevesek egyike, akinek még maradt ereje az utolsó percekre is és a hátán cipelte a csapatot. Átvette a labdákat a középpályán, majd higgadtan megtartotta azokat, a hazaiakat pedig ez nagyon megzavarta, mert nem voltak hozzászokva, hogy egy két cselt megcsinálnak velük szemben a középpályán, sokszor többen rontottak rá, hogy leszereljék, nem figyelve arra, hogy így kevesebb ember jut az eddig csak a védők közt örlődő Pölöskeire.
84.p.: A cserét követően négy perc alatt harmadszor húzta magára ekkor szinte Horváth Szilárd a teljes védelmet, majd osztotta le a labdát az így gólhelyzetben kilépő Pölöskeinek, aki most már nem hibázott és a jobbra vetődő kapus lába alatt a kapu közepébe lőtt. 1-2.
A folytatásban már jól öltük az időt és tartottuk az eredményt, a hazaiaknak már nem volt több nagy lehetősége a gólszerzésre, így egy óriási győzelmet arattunk idegenben, amihez jóllehet nem kevés szerencse is kellett, de legalább anyit küzdöttünk is érte, így nem mondhatni érdemtelennek.
Végszónak pedig hozzáteszem, hogy a tudósítás nem azért foglalkozik annyit a késleltetett csere kérdésével, hogy bárkinek, bármilyen módon szemrehányást tegyen, hanem mert fontos szerepet játszott a meccs kimenetelével kapcsolatban, és hogy rávilágítson, hogy egy sokáig rossznak tűnő döntéssel, hogyan lehet végül akkorát húzni, hogy meccset lehet nyerni vele. Hisz ki tudja, ha más cserélt volna, akkor valószínűleg ő és teszem hozzá én sem mertem volna megbontani a védelmet, és nem jutott volna eszembe, hogy a Szilárdot felrakjam az utolsó 10 percre a középpályára, és akkor valószínűleg nem is nyertünk volna, azaz mégis tökéletes lett a csere időzítve és a kártyák megkavarva, ha ránézünk a végeredményre.
Le a kalappal mindenki előtt, csak így tovább!!! Hajrá Ágfalva!!!
Összeállítás:
Jabronka
Sánta Á. - Rudolf B. - Polyák - Horváth Sz.
Rákos(80.p.) - Németh L. - Kulcsár - Halász E.
Pölöskei(90.p.) - Bassi
Csere:Szakács(80.p.), Fodor L.(90.p.)
Gólszerző: Szarka B.(74.p.); ill. Bassi H.(21.p.), Pölöskei(84.p.)
Sárga lap:Tempfli V., Baranyai Á.; ill. Horváth Sz., Rákos A., Bassi H., Szakács
Piros lap:Hegedűs Á.(36.p.); ill. Németh L.(36.p.)
U21-es kerethez csatlakozott: Varga Zs., Németh Sz.
AJÁNLOM AZ OLDALT
